2016. december 1., csütörtök

VETKŐZÉS



Írmagját se tűrd magadban semmiféle érvényesülési szándéknak. 
Mert ahogy előretörhetsz az életben, 
úgy csúszol vissza önmagadban.
Ne törekedj kiválóságra.
Ez azonban nem jelenti, hogy képességeidet elhanyagold.
Önmagadban akkor jutsz előbbre, ha képességeidet mennél
teltebbé s összecsengőbbé teszed; 
mindegy, hogy képességeid mekkorák: fő,
hogy a tőled telhető legjobbat formáld belőlük és általuk.
Képességeid a paripák, melyek a végső házig visznek; 
de a házba csak úgy tudsz belépni, ha fogatod kívül marad. 
Minden képességnek mérete van; s a végső kapun 
csak az fér be, ami mérhetetlen: a lélek maga.


Weöres Sándor:
A TELJESSÉG FELÉ     ( Csönge, 1944-45 )



MEZTELENSÉG


A teljességet elérni végtelenül könnyű és végtelenül nehéz. 
Oly könnyű és oly nehéz, mit ezt a három szót kimondani
hazugság és öncsalás nélkül: „Teljesen tiszta vagyok.” 
De vannak, igen kevesen, egyszerű szegény emberek,
kik anélkül, hogy törekedtek volna rá és anélkül, 
hogy tudnának róla, a teljességet birtokolják.
Minden érzésük, gondolatuk, szándékuk tiszta,
minden jó nekik úgy, ahogy éppen kínálkozik; 
ha veszíteniük kell, vagyontárgyakat, egészséget, 
családtagot, életet: abba is nehézség nélkül belenyugodnak. 
Életük csöndes-vidám, 
békéjüket nem sértheti senki és semmi.
Szavaikból nem sokat meríthetsz, 
de lényükből magát a mindenséget.
Ezek a békés, boldog emberek nem fognak a teljességbe, 
a mennybe jutni: máris ott vannak, 
nincs az a hatalom, mely valamit is adhatna még nekik,
vagy elvehetne tőlük. 
Végtelen magas hegyen élnek, ahonnan nincs tovább.

 
Weöres Sándor:
A TELJESSÉG FELÉ     ( Csönge, 1944-45 )

AZ ELMOSÓDÓ HATÁROK


Aki elkezdi lebontani egyéniségét, mindjobban elveszti 
a határt saját és mások lelke között.
Ha embertársa szemébe néz, megérzi annak érzéseit 
és felismeri: „ez is én vagyok”;
ha egy kutyát megsimogat, megérzi annak 
egybemosódó világát: „ez is én vagyok”; 
ha egy bútort hosszabban érint, átveszi
annak tagolatlan csöndjét: „ez is én vagyok”. 
Saját lelke már nem csak az övé s mindennek lelke az övé; 
minden átlátszó, mintha kristályból volna;
egyszerre mérhetetlenül gazdag, teste-lelke felfrissül
és egyforma örömmel tölti el 
a munka, pihenés, társaság, magány.

Weöres Sándor : A teljesség felé